A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.

A világnapon ma már nem csak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet, hiszen a haszonelvűség sok állat életét követeli és sajnos a kedvtelési állattartás sem mindig felelősség- és szeretetteljes.

Velük csak ritkán és távolról kerülünk kapcsolatba, mégis sokat tehetünk értük, elsősorban azzal hogy nem háborgatjuk az életterüket, nem szennyezzük az erdőket, mezőket, ahol a vadak élnek. Sajnos sok vadállat lesz orvvadászok áldozata, de azért ne felejtsük el, bizony vannak kártékony vadak, melyek túlszaporodásukkal az erdőt, s ezzel együtt a benne élő állatok életterét veszélyeztetik, ezért szükség van a szervezett, célirányos vadászatra is. Meg kell említenünk, az autók áldozatául esett állatokat is, ami igen komoly veszély emberre, állatra egyaránt. Egy autóval való találkozást az állatok nemigen élik túl, de a kocsik is gyakran, akár súlyosan rongálódnak, ezért közlekedjünk óvatosan, vigyázzunk magunkra és az erdei állatokra is. Mindig tartsuk szem előtt, hogy mi tolakodtunk az ő élőhelyükre, az útépítésekkel egyre több erdőt dúlunk fel, ezért legalább az úton elénk kerülő állatok életét óvjuk meg.

Ezeket az állatokat iparszerűen tenyésztik és hizlalják, gyakran a természetes környezettől teljesen elzárva. Napjainkban szigorú szabályai vannak az ipari állattartásnak, szállításnak és vágásnak, de bizony ezeket nem mindenki tartja be. 

Mindannyian láttunk már kamiont, zsúfolásig megrakva csirkékkel vagy egyéb szárnyasokkal, akik mire a vágóhelyre értek, össze-vissza törték magukat és egymást a nagy zsúfoltságban. De sertéseket és juhokat is láttunk már hasonlóan szállítva, amint egymást összetaposva, csontjukat törve értek a vágóhídra. Ne legyünk álszentek, mindannyian hordunk bőrből készült ruhákat, táskákat, mindannyian aludtunk már tollpárnán és sokan vagyunk, akik húst eszünk, melyekhez mind-mind az állatok elpusztítása szükséges, de ennek ellenére, fontos és szükséges a haszonállatokat normális, tiszta körülmények között tartani és szállítani. Így kívánja a jóérzés és nem utolsó sorban így várható el a megfelelő minőségű hús is.

Míg régen kutya és macska volt szinte az egyetlen háziállat, ma már bármilyen állat beszerezhető legális, vagy illegális csatornákon. Jó dolog, ha az embernek van állata, különösen gyerekeknek és magányos idős embereknek lehet igazi társ egy kisállat. Gyermekeinket felelősségre és gondoskodása nevelhetjük egy háziállat segítségével, míg sok idős embernek a kutyája vagy macskája az egyetlen társa. Az embernek nagy szüksége van az állatok odaadó, önzetlen és hűséges szeretetére és az állatok is igénylik az emberek gondoskodását. Évezredes kapcsolat ez ember és állat közt, de mostanában felborulni látszik. Sokan nem gondolnak arra, hogy a cuki kiskutya felnő, a gyerek is egyetemre megy és a kutya a szülőkre marad.

Gyakran végzik megunt ”kedvencek” az utcán, menhelyen vagy rosszabb esetben egy szemeteszsákban. De nagyon sok állat él méltatlan körülmények közt, éheztetve, láncra verve, zsebkendőnyi helyre zárva. És sajnos mind gyakrabban fordul elő, hogy tavakból, patakokból veszélyes hüllőket fognak ki a szakemberek, mely állatok biztos, hogy „gazdájuk jóvoltából” kerültek az élő vizekbe, veszélyeztetve azok állatvilágát és nem utolsó sorban akár az arra járó embereket is. Fontos, hogy az állatot társunknak tekintsük, ne csak várjuk a szeretetet, de adjunk mi magunk is. Gondoskodjunk egészségéről, tisztaságáról, megfelelő élelemről és legalább ilyen fontos, hogy foglalkozzunk vele és szeressük.

Mielőtt bármilyen háziállatot hazavinnénk, gondoljuk át, valóban szeretnénk-e? Hiszen egy kisállat befogadása több évre, esetleg évtizedre szól. Nagy kötöttség, hiszen az állatról gondoskodnunk kell, akkor is ha fáradtak vagyunk, ha betegek vagyunk vagy éppen elutaznánk. Az állat nem játékszer, amit ha éppen nincs hozzá kedvünk félreteszünk, s idővel elővesszük újra. Nap mint nap velünk van, szüksége van ránk, a törődésünkre, a gondoskodásunkra, az időnkre és a szeretetünkre. Ha minderre készen állunk, válasszunk ki egy állatot, gondoskodjunk róla és szeressük, s meglátjuk, igaz barátunk, s igazi társunk lesz, aki feltétlen bizalommal fordul felénk és minden tőlünk kapott szeretetet sokszorosan kapunk vissza tőle.