A régi római év (mely márciussal kezdődött) kilencedik hónapjának elnevezése a latin kilenc ( novem ) szóból ered. Julius Caesar naptárreformja óta azonban november az év tizenegyedik hónapja. A Szent András havában született emberekről úgy tartották, hogy becsületes, bölcs, okos és takarékos emberek. E hónap szülöttei mindenkor szerencsések, istenfélők, igazságszeretők és minden körülmények között hűek.

A hiedelem szerint ebben a hónapban különös gondot kell fordítanunk egészségünk megőrzésére, ezért ajánlott a méz és a tojás, valamint a tehénhús és a gyümölcs fogyasztása, ugyanakkor inni csak módjával szabad, elsősorban gyógynövényfőzeteket. A szerelmeskedésnek és a fürdőzésnek nincs itt az ideje ebben a hónapban.

Régen úgy tartották, ha a nyers bükkfáról levágott forgács száraz volt, enyhe lesz a tél, azonban ha a forgács nedves volt, a jövendölés szerint hideg télre számíthatunk.

November elsején a naptárban név szerint nem említett szentekre emlékezünk.

Egyes vidékeken ezen az estén a család minden tagja gyertyát gyújtott, s úgy tartották, akinek először ég el a gyertyája, az fog legkorábban meghalni.

Mindenszentekről bővebben itt olvashatsz.

November másodikán elhunyt szeretteinkre emlékezünk.

Halottak napjáról bővebben itt olvashatsz.

Ez a nap Szent Márton ünnepe, aki a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadta. Márton Savariában született és emberszeretete, jólelkűsége, szegények és betegek iránti részvéte miatt a koldusok, a katonák és számos mesterség védőszentjeként tisztelték.

Ezen a napon országszerte nagy lakomákat tartanak, hogy egész évben bőségesen kerüljön étel az asztalra. Ekkor vágják le a hízott libákat, mert „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”.

Számos időjóslás is kötődik e naphoz: „Márton olykor fehér lovon jár”, „Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”, „Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél.”

Régen Márton nap a gazdasági élet fontol őszi zárónapja volt. Egyes vidékeken ekkor hajtották be a gulyát legelőről.

Ezen a napon, temetésének napján, Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezik a katolikus egyház, aki odaadó istenszeretetéről és a szegények iránti mély együttérzéséről vált híressé.

A népi megfigyelések szerint e nap körül gyakran megváltozik az időjárás, ugyanakkor az eljövendő tél időjárására is következtettek: „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja." Azt tartják, ha esik Erzsébetkor, akkor enyhe tél lesz, nem kell tartani nagy hidegtől, fagyoktól. A gazdák azt mondják, amilyen Erzsébet, olyan lesz decemberben karácsonykor. Erzsébetkor nem ritkán leesik az első hó. „Erzsébet megrázza a pendelyét”. Ekkorra már mindenféleképpen be kell fejezni az őszi búza vetését.

Szent Cecília, ókeresztény szűz és mártír, az egyházi zene és a muzsikusok védőszentje. Egyesek neki tulajdonítják az orgona feltalálását.

Bálint Sándor néprajzkutató szerint „Versecen, a várhegyen élt Szent Cecília, a város oltalmazója. Gondoskodik a szőlősgazdákról. Ott lebeg a levegőben, és fonalat húz Verse körül, hogy semmi baj ne érje. Ezért a várost a járvány, tűzvész, háború mindig megkímélte.”

Alexandriai Katalinra emlékezünk ezen a napon, aki mártírhalált halt keresztény hittérítő, a házasságra váró leányok védőszentje, de pártfogójuknak tartják a molnárok, bognárok, fazekasok, takácsok és a fuvarosok is.

Házasságjóslásra is alkalmas ez a nap, a hiedelem szerint ha az ezen a napon vízbe tett ág karácsonyra kizöldell, a leány hamarosan férjhez megy.

Mindenütt azt tartják, ha Katalin kopog, karácsony locsog. Katalin napja megmutatja január időjárását is.

Szent Andrást, galileai halászt ünnepeljük e napon, aki Krisztus egyik apostola volt. János evangéliuma szerint ő volt Jézus első híve.

András a téli évnegyed kezdőnapja, pontosan három héttel és három nappal esik karácsony elé. Ehhez a naphoz számos, a jövővel kapcsolatos hiedelem és szerelmi varázslat köthető, melyet a fiatal leányok titokban végeztek.

Tudod, mikor tegnap, “zöld erőben” jártam,
szana-szerte szórva levelet találtam.
Nagyon szépek voltak, vörös, sárga, barna,
s mintha mind én velem, eljönni akarna.
Szedegetni kezdtem – először csak egyet,
– aztán észre vettem egy szebb, színesebbet.
Csodás szépségükkel szinte megigéztek,
s beszéltek is hozzám: – vigyél haza, – kérlek!
– De hát sokan vagytok, s kicsi a lakásunk,
akkor sincs elég hely, hogyha gödröt ásunk.
Kénytelen-kelletlen választanom kellett,
s ezerszín levéllel fedtem be a kertet…

                                                                                    Aranyosi Ervin